Csontváry állatos festményei

Összefoglaló tanulmány egy újonnan felmerült festmény apropóján

madarasCsontváry állatokat ábrázoló festményeiről, azoknak születéséről és tematikájáról a mai napig nincs egységes véleménye a Csontváry kutatóknak. Az eddigi kutatások és a nem egységes festésmódú sorozat alapján az a következtetés vonható le, hogy mivel Csontváry esetében a legtöbb festményének témája visszavezethető valamilyen előképre, ez alól az állatokat ábrázoló alkotások sem képeznek kivételt. A legismertebb, élővilágot bemutatott képei a Pillangók (1893), A süvöltőt leterítő karvaly[1] (1893), Héja hófajddal (1893), Tövisszúró gébicsek (1893), az őz (1893) és a gém[2] (1893).  Romváry József Csontváry legtöbb, gerinces állatot megjelenítő festményének modelljét kitömött állatokkal hozta összefüggésbe az alapján, hogy Karlsruhéban a kitömött állatok festésének a 19. században már gyakorlata és hagyománya volt.

A Pillangók című festmény keletkezését iskolai lepkegyűjtemény meglétéhez köti. A festményen látható lepkék Magyarországon honosak, sokan feltételeztek egy eredeti, preparált pillangó gyűjteményt, melyet Csontváry vászonra festett.[3]

Nem lehet figyelmen kívül hagyni az alkotások keletkezésekor Csontváry természet szeretetét. Csontváry egyetlen ránk maradt hiteles fotográfiája is a Tátrában készült egy kirándulás alkalmával. Csontváry az önéletrajzában részletes természetrajzot ad környezetéről, kiválóan ismerte a gyógyfüveket, a bogarakat és az állatokat. Többször említést tesz, hogy a szabadtéri, vagyis helyszíni vázlatok helyett ő inkább az állat és növényvilág tanulmányozásával tölti az idejét túrák alkalmával.

Az állatokat ábrázoló festmények közül a Gém című (Losonci Nógrád Múzeum és Galéria) festmény a leghíresebb, melynek magányos, földnyelven álló fehér madara a magyar szimbolizmus egyik példa- festménye lett. Érdemes azonban megvizsgálni az összes, állatokat bemutató festményeket, vajon lehetnek-e egy stílus képviselői vagy csupán tárgyilagos ábrázolások?

A művek stílusa mindenekelőtt nem mondható egységesnek. A madarakat (például a tövisszúró gébics) ábrázoló művel festésmódja teljesen eltér az emlősöket megjelenítő művektől; amíg a Tövisszúró gébics festésmódja pasztózusabb, addig az Őz (helyesen szarvas ünő) ábrázolása finomabb, inkább lazúros ecsethasználatot mutat. A tematikus ábrázolások precízek, beállított jellegük azonban nem tükröz feltétlenül modell utáni festésmódot. Csontváry kifinomult színérzékkel rendelkezett, de pályája kezdetén sokat kínlódott a rajzolással. Mivel ezek az állatos képek stúdiumok és egytől egyig a felvidéken honos állatokat jelenítik meg (költőző madarakat is ide sorolva), a nem egységes festésmód és a beállított „életkép” szerű kompozíció miatt feltételezhető és a festmények nagy részénél bizonyítható, hogy az állatok modelljei könyvben szereplő színes metszetek voltak.

A korszak (19. század közepe- vége) természettudományos felvilágosodásához hozzátartozik, hogy egyre több ismeretterjesztő könyv jelent meg a Föld élővilágáról. Darwin „Fajok eredete” című műve 1859-ben, Alfred Brehm „Állatok világa” 10 kötetes állattani műve a 19. század második felében (1869-től folyamatosan) forradalmasította a természetkutatást. Az iskolai oktatás fontos részét képezte a természetrajz tantárgy körében oktatott biológia is, ahol egyre nagyobb figyelmet szenteltek az embert körülvevő környezet, a flóra és fauna részletes oktatására és bemutatására. Ugyan erre az időszakra tehető az önművelés és népoktatás felvirágzása, melynek kiemelt intézménye az Uránia Tudományos Színház, mely Bécsi és Berlini mintára jött létre 1899-ben Budapesten[4]. Az Uránia folyóirat formában pedig az ország bármely területén elérhető volt már, A Tudományos Színház utazó előadásokat szervezett vidéki városokba oktatási céllal. Ezekről az előadásokról a sajtó legtöbb esetben tudósított is, így az előadások tematikája és persze kritikája a mai napig olvasható.

A természet megismeréséhez hozzá járult a képeslap, mint új műfaj elterjedése a századfordulón. Az 1900-as évektől kezdve a képeslapok már nem csak városokat vagy természeti tájakat jelenítettek meg, hanem képzőművészeti alkotásokat vagy az élővilág egyedeit is. Ezek után erősen feltételezhető, hogy a felvidéki faunát bemutató Csontváry sorozat szintén népnevelő és oktatási szándékkal született; a kitömött állatok igen magas ára és az egyedszám lecsökkenése más eszközöket hívott életre az iskolai oktatásban is.

E ponton érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy Csontváry a gácsi leánynevelő intézet létrehozásában milyen szerepet vállalt.  A képeket véleményem szerint “szemléltető eszköznek” készíthette Csontváry a gácsi lánynevelő intézetnek; akár egy teljes sorozat is elképzelhető lett volna Magyarország állatairól[5].

muller_zergeMÜLLER Moritz, 1841-1899 – Zergék. Müller Csontváry kortársa és feltehetően ismerőse is volt. Vajon Csontváry zerge ábrázolása menyire tért el Müller ábrázolásától?

A kitömött állatoknál a festett képek sokkal olcsóbbak voltak, főleg akkor, ha Csontváry kultúrpolitikai meghatározó szerepével is számolunk, ki a nevelést és a tanítást igen fontosnak tartotta[6].  A teljes sorozat tényét erősíti az a momentum is, miszerint Lehel Ferenc 1922-ben kiadott Csontváry monográfiájában (aki szintén azt állítja, hogy Csontváry kitömött madarakat festett Münchenben a Hollósy iskolában) eddig ismeretlen, állatokat ábrázoló festményeket is említ. „Egyes állatokat, zerge, gém, stb természet után készített tanulmányai losonci családok tulajdonában vannak”. (Lehel F: Csontváry, 95. oldal) A zerge szintén az alacsony Tátra egyik legismertebb emlős állata, a mű kompozíciójára viszont csak következtetni tudunk a korabeli képeslapok és kortársak állatokat ábrázoló festményei alapján.

Csontváry még az egyetemen Margot- féle összehasonlító bonctant, vegyelemzést, színelméletet tanult, valamint kiválóan megtanulta használni a mikroszkópot. Nem állt tőle távol Darwin féle fajok eredetének elmélete sem. Csontváry nemcsak a fővárosban, az Urániában illetve az egyetemen, de ornitológus öccsén keresztül megismerkedett a korszak legkiválóbb, a biológia és a törzsfejlődést bemutató könyvekkel, úgy mint Alfred Brehm: Állatok világa könyvsorozatával valamint a Naumann féle, 9 kötetes madártani lexikonnal[7].   

  nau01 nao02 nau03

Ölyv, héja, kócsag – a Naumann madártani sorozatának képes lapjai. Lent: Csontváry madárábrázolásai. Érdekes azonosság mutatható ki az ábrázolások között; mintha Naumann rajzait és A Brehm kötet illusztrációit ötvözte volna Csontváry. 

csont01 csont02 csont03

         Héja hófajddal                        Tövisszúró gébics             A gém (kócsag)

bre01 bre02

Brehm lexikonának színes madárábrázolásai, jobbra: részlet a nagykócsag című lapból

Alfred Brehm 4 kötetes, csak a madarak világát bemutató sorozata több színes illusztrációval is szemlélteti a madarak élethelyét, viselkedésüket. Brehm és Naumann könyvek grafikái és egyéb színes metszetek alapján kiadott képeslapok lehettek Csontváry festményeinek segédeszközei, bár nem zárható ki egyértelműen a kitömött állatok tanulmányként való felhasználása.

A most vizsgált festmény, a Vadkacsára lecsapó ragadozó némiképp mozgalmasabb jelenetet ábrázol, mint az eddig ismert Csontváry- féle állatos képek, bár dupla madárábrázolása rokonítható a Héja hófajddal című műhöz.

cassel01 cassel02 cassel03

      Héja hófajddal                    Tövisszúró gébics                    A gém (Nagy-kócsag)

Lapok a Cassel’ Book of Birds kötetekből, melynek díszkötéses borítóján egy gém szerepel. Szöveg: Dr Brehm. Kiadás dátum: 1861.

Romváry József az állatábrázolásokat 1890-es évek elejére- közepére teszi, annál is inkább, mivel a Pillangókat ábrázoló mű címe „Első olajképem”. Maga a cím megtévesztő, mint a festői eszközök, mint pedig az „első” szó használata alapján. Csontváry monográfusa, Németh Lajos, a Gém című művet 1900-as évek elejére datálja „Csontváry afrikai útján keletkezett műnek tulajdonította színvilágának és festői hangvételének frissessége alapján. Németh szerint a színek kontrasztja érettebb, finomabb, mint a többi állatképé.” Forrás: Romváry Ferenc: Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919, Alexandra Kiadó, Pécs, 1999. 32. oldal.

 moritz_kepeslap  madaras

csont03

Moritz Müller műve alapján készült képeslap, középen Csontváry festménye a háttérben a Tátrával és a Gém című Csontváry kép, melynek háttere szintén a Tátra hegyét ábrázolja

Németh Lajos datálása anyaghasználat szerint viszont pontos, mivel az elvégzett festékanalízis ezt a keletkezési dátumot támasztja alá. A Gém datálása az itt vizsgált mű szerzőségéhez és időbeli elhelyezéséhez is közelebb visz, hiszen anyaghasználati összehasonlítása, színei és a háttér hasonlósága igazolható.

Mint Csontváry festményeknél kimutatható[8], igen nagy százalékban a képek keletkezését vissza lehet vezetni képeslapok, metszetek alkalmazására.

E festmény képeslapja 1905-ben készült egy német, Müller nevű festőművész munkája alapján, kinek állatokat ábrázoló festményeiből több képeslap is készült.

mor01 mor02 mor03

Megriadt szarvasok, Szarvasbőgés, Fácáncsalád

A festmények alkotójának teljes neve Moritz Müller (1841-1899), ki Wilhelm von Kaulbach tanítványa volt, azé a Kaulbachhé, akivel Csontváry is szoros kapcsolatot ápolt. A képeslap 1905-ös, de ez a dátum csupán a képeslapra való alkalmazás időpontját jelzi.

Csontváry művei több ízben azonosíthatóak Kaulbach festmények másolataiként is, ilyen a Magyarok Bejövetelének színvázlata alatt látható Gerardin Farrar operaénekesnőt ábrázoló alkotás is 1906-ból[9]. Kaulbach[10] köre és a német festőiskolák (Hollóssy iskoláját is ide értve) Csontváryra mély benyomást tettek, sokáig követendő példaként tekintett azokra az alkotókra, kiknek kortársaként Csontváry megfordult köreikben[11].

magy01 magy02 gerardin

Csontváry Magyarok Bejövetelének megmaradt színvázlata (önarckép tevén), annak röntgenképe és Kaulbach: Hölgy mandolinnal (Gerardin Farrar) című műve

Csontváry személyiségéről és szinte munkáiról is igen csekély információval rendelkezünk a mai napig, de tényfeltáró kutatásokkal olyan hiányzó láncszemekre bukkanhatunk, mint az itt bemutatott Vadkacsára lecsapó ragadozó madár. Csontváry életműve sokkal összetettebb, sokkal több művet számlál, mint amennyit feltételeznek a kutatók.

Stílusának, festésmódjának „csapongása” sok esetben zavart keltő, az elfogadott „Csontváry” stílus pedig csak az életmű kb 10 évét foglalja magában. Ezen a 10 éven kívül, mely „hivatalosan” alig 130 művet számlál nem hagyható ki a tanulás időszakának és a késői műveknek számbavétele sem. A forrásanyagok pontos felkutatása és értelmezése eddig ismeretlen művek létezésére világíthat rá, vagy mutat analógiákat e rejtélyes életmű.

Az elemzett „Vadkacsára lecsapó ragadozó” című mű az összes, Csontváry festményei meghatározásához szükséges kritériumnak megfelelt, vagyis stíluskritikai és anyaghasználat szerint is bele illik a Csontváry életműbe, azon belül az állatábrázolások sorába. Remélhetően újabb állatokat bemutató darabok is fel fognak bukkanni a közeljövőben az ismeretlenség homályából, melyek a hosszas beazonosítási procedúra után gazdagíthatják Csontváry eddig csak hiányosan ismert életművét.


[1] egerész ölyv

[2] kócsag fejtoll nélkül ábrázolva

[3] A pillangók előképeként viszont egy 1790-es években kiadott mintakönyv szolgál, melyet textilgyárak használtak fel a kor divatos, lepkemintás textiljeinek gyártásakor

[4] http://www.csontvary.com/szerelmesek-shakespeare-es-az-urania e weboldalon részletesen lehet olvasni az Uránia Tudományos Színház működéséről

[5] A sorozat feltehetően teljes volt, sok festmény veszett viszont el a gácsi gyógyszertár padlásáról vagy semmisítette meg maga Csontváry a festményeket

[6] e korszakban az Uránia Tudományos Színház és a népoktatás hatására egyre több szemléltető ábrát is alkalmaztak az oktatásban. A szemléltető ábrák közt szintén fellelhető,- bár fekete- fehérben, a törzsfejlődést bemutató lapok az egysejtűektől a főemlősökig.

[7] Brehm gyűjteményében gr. Lázár Kálmán révén sok magyar példány is volt, a szerző keresztapja szintén magyar, Petényi Salamon, a híres magyar ornitológus.

[8] www.csontvary.com- Végvári Zsófia kutatásai alapján

[9] Csontváry önmaga semmisíthette meg a híres hölgyeket ábrázoló sorozatát. A hölgyek közül eddig Gerardin Farrar, Isadora Duncan, Anna Popova és Márkus Emília személyét sikerült feltárni a Csontváry festményeken elvégzett röntgenvizsgálatok eredményeként. Csontváry hölgyekkel való kapcsolatról részletesebben a www.csontvary.com weboldal számol be

[10] Kaulbach Friedrich August von (1850-1920) – német festő, a 19. század második felének híres és divatos portréfestője;  Kaulbach Wilhelm von (Bernhard Wilhelm Eliodorus von Kaulbach) (1805-1874) – német történelmi festő és portréfestő, irodalmi klasszikusok illusztrátora

[11]Csontváry Münchenben Hollósynál, Karlsruhe-ban Kallmorgennél és Párizsban a Julián-akadémián tanult

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.