Az én Csontvárym

Csontváry kutatásom a Csontváry kutatástörténet elemzése mellett visszanyúlik a gyökerekhez, vagyis megpróbálom a Csontváry műveket önmagukban, elfogultság nélkül tekinteni úgy, hogy a művészi inspiráció forrásait sem hagyom figyelmen kívül. Nem toldozgatom az eddig felépített képet Csontváryról, nem értelmezem és cáfolom elődeim munkáját direkt módon, nem emelek ki és nem kapok bele „divatos” témákba, mely a 21. század elejének korszelleméből fakadnak. Mindenáron nem bizonyítom a pszeudo képek hamisságát, nem magyarázok bele filozófiákat olyan alkotásokba, amelyek forrása azt nem indokolja. Egyszerűen hagyom beszélni a képeket. A kutatásom kiindulópontja egészen új megvilágítási és értelmezési lehetőséget mutatott meg Csontváryról, melyhez a saját magam „kulcsát” megtalálva szinte egy láncra lehetett felfűzni a Csontváry alkotásokat. A festmények nyelve, a KÓD, az anyaghasználatból is fakad, mivel ettől lesz valamely alkotás „Csontvárys” sárga vagy lila éggel, lazúrok nélkül, vagy piros pontokkal a felületen.

A kutatás kiinduló pontja maguk a képek. A festmények gyökerei nemcsak egy nagy gondolkodó és festőművész elméjéből származtathatóak; le kell rántanom a sok félre és belemagyarázást az alkotásokról. Csontváry művészetében 2 dolog volt állandó, az egyik a különleges anyaghasználat, mely eddig minden egyes vizsgált Csontváry képre igaz volt, a másik egy „válasz” reakció egy adott témára vagy gondolatra, mely maga Csontváry alkotómódszerével azonos. Bár Csontváry anyaghasználatát az 1960-as években 2x próbálták feltérképezni Németh Lajos vezetésével, a kutatások félbe maradtak.

Fontos kiindulópont kutatásaimban az anyagvizsgálat, mely Csontváry egyik alaptézisét és műfaji meghatározását vonja kétségbe, miszerint Csontváry olaj technikával alkotta meg festményeit. Az olajos festéstechnika nem tette volna lehetővé az óriási méreteket, festésmódokkal lassabb és körülményesebb lett volna, főleg, ha belegondolunk a századforduló előtti festőiskolák festészet tanítási módszerébe, ahol a barnás lazúrok kihagyhatatlanok lettek volna. Ha már az alaptézis, az olaj/vászon megkérdőjelezhető, akkor egy új látásmód felállítása is szükségessé válik. Az új látásmód és értelmezés a gyökereknél keresendő, az inspirációban. Csontváry művészetének stílusbeli homogenitást nélkülöző alkotásai egy nagyon különleges művészi attitűdre vezethető vissza, ez a másolás- parafrázis és a művészi válasz egy adott témára és gondolatra.

Csontváry művészetének forráskutatása nemcsak vizuális értelemben kiemelt fontosságú, sok esetben filozófiai és pszichológiai tézisek is szerephez jutnak művészetében anélkül, hogy Csontváry művészetét patológiás megnyilvánulásnak tekintenénk. Az uralkodó hatások, a „stílusprularizmus” egy eszköz csak a művész kezében ahhoz, hogy prófétai elhivatottságát hangsúlyozza.

Csontváry képeire való új rácsodálkozás alapja a fellelhető forrásanyag megfoghatósága. A tökéletes kompozíciók, legyenek azok képeslapok vagy fotók Csontváry tehetségét segítették, nem a komponálás és a rajzi nehézségek áthidalása vitte az energiát képeinek megalkotásakor. Csontváry világlátása a tág- szűk, a makro és mikrovilág, a kint és bent, a közel és távol ellentéteire épül. LÁTLAT képei, ahogy ő hívta, a természet és a világ szépségeit tárja elénk, a „mindenkinek látni kell” természeti csodák megismételhetetlen, bár tipikus pillanatait rögzíti. A sárga naplemente Taorminában, a Lila égbolt Athén felett a nap útjának változási fázisai. A természet gyermeke, ki önéletrajzában több utalást is tesz a Nagy Erő létezésére, megörökít mindent, ami számára vissza nem térő tökéletesség. A Tátra pírja, a Cédrusok 6000 éves története egy 40-es éveiben járó ember világfelismerése, ki mindig haza tért utazásaiból, hogy megjelenítse saját világképét. És a látványokat megalkotásuk előtt képeslapokon „tárolja” és viszi magával oda, hol festményei készülnek.

A különleges anyaghasználat, annak idő és színállósága első utazásaira vezethető vissza, mikor meglátta a Vatikán kifestett termeit, az akkor 500 éves Raffaello és Leonardo freskókat. Itáliát beutazva inspirációi visszavezethetők Giotto művészetére is. Pre-raffaelita anyaghasználata (olajmentes festésmód) viszont egy véletlen egybeesés csupán; az ihletet kapott festő gácsi társadalmi szerepvállalásának köszönhetően ismerkedett meg feltehetően a gácsi posztógyár felgyűlt és feleslegessé vált árukészletével, mely remek vászonból és textilfesték porból állt. Talán a fiatalkori selyemfestéssel való párhuzam vezette el Csontváryt a különleges anyaghasználat kikísérletezéséhez. A gyógyszerész festőműterme hasonlított egy boszorkánykonyhára, míg nappal Gácson küzdött a Forgách grófokat illető realgáré megfizetésével vagy Losonc kulturális életében vett részt tevékenyen, szabadidejében művészi szárnyait próbálgatta a Gém vagy a Pillangók megfestésével.

Egy látomásra visszavezethető indulás egy rögös út kezdete. A Csontváry kutatások eddig nem, vagy csak szórványosan említenek a festő korai illetve késői művészi periódusából származó alkotásokat. A tanulás és gyakorlás fázisa pedig nem tűnik el nyom nélkül; a jellegzetes Csontvárys kompozíciók, melyeken sokszor szintén képeslapok motívumait látjuk viszont nem hagyhatóak ki az életműből. Ugyan ilyen különlegesen nehéz megítélés alá esik a Csontváry kutatástörténetbe beépülő művészi periódus, mely szerint Csontváry felhagyott a festéssel és csak az írásra koncentrált. Lehet-e egyik napról a másikra az elhivatottságot feladni, vagy az életmű hiányossága visszavezethető-e például a gácsi patika udvarán történő vászonégetésre? Ha kutatási módszereim helytállóak, Csontváry festészeti nyomai fellelhetőek 1910 után is. Az „írás” kiemelt fontossága Csontváry életművében az alkotási módszer kiterjesztése; kölcsönösen egymásra hat a toll és az ecset. Az elméleti munkássága egy művészi fejlődési stáció következő lépése, főleg, hogy ha egy olyan művelt emberről van szó, mint Csontváry. Érdekes kutatási irányt adhat a több mint 130 pszeudo Csontváry alkotás elsősorban anyagvizsgálati kutatása is, mely a festészeti alapanyagok kormeghatározása alapján datálhatja a kérdéses műveket mely talán választ tud adni a ki, mikor és miért kérdésekre is.

Aki látta a nagy teremtő természetformáló erejének működését, legyen az szegedi árvíz vagy egy őztetemet elpusztító termeszvár, az jelet akar hagyni, szinte mániákusan. Csontváry lépked a témák között, játszik a nyelvvel, párhuzamokat keres és tanít. A magyar táj szépsége, a szemléltetőeszközként megalkotott állatos képet mégis „naphimnuszként” dicsérik hazáját.

Csontváry kutatásából kihagyhatatlan a korszellem részletes áttekintése. A villanyvilágítás századvégi elterjedése, az Európát behálózó vasútvonalak viszont Csontvárynál nem a technika dicséretéül létrejött kompozíciós egységek; ezek a tájhoz tartozó, azzal szervesen egységbe vegyülő motívumok, amik ott, akkor JELLEMZIK az adott látványt. A mosztári híd festménye 3-4 képeslapból összeillesztett „Látjatja” mennyire tükröz globális látásmódot, vagy egyszerűen panorámaképként kellett megörökíteni a keresztény és muzulmán szimbiózis helyszínét? Vajon mond-e véleményt Csontváry vagy csak tényeket közöl, amiket a néző magyaráz túl? Mi az a NAPÚT? Ez is Csontváry féle nyelvészeti bravúr, ki Vörösmartyhoz hasonlóan „megnevezéseket és neveket” alkot?

Csontváry a Nap megjelenési fázisait, mely az élet forrása ötvözi különleges természeti jelenségekkel vagy megnyilvánulásokkal; a napfelkelte, a homokvihar, a hó borította vidéken élő cédrusliget fája jelentést hordoz, mely a genetikailag bennünk kódolt világszemlélet megértését és megfejtését könnyíti. Ebben rejlik Csontváry nagyszerűsége, ettől lett a magyar festészet egyik legfontosabb alakja, mert a tudatalattinkat befolyásolva jeleníti meg a világ és a „teremtő” megnyilvánulásit. Csontváry hús- vér figura volt, közéleti szereplő, életmentő az árvíz alatt vagy a „termő ligete” után nosztalgiázó ember.

Mit jelentett Csontvárynak a hazafiság? Hogy élte meg a háborút, a gazdasági válságot vagy a Tanácsköztársaságot, ez mind bővebb vizsgálatra érdemes. Hatott-e rá Darwin evolúcióelmélete, Ostwald színelmélete vagy a technika robbanásszerű fejlődése?

Csontváry értelmezésének sokszínűsége és szélsősége a „Csontváry – logoszból” fakad, vagyis úgy alkotta meg festményeit, hogy az ideálist, mindenki számára értelmezhetőt vitte vászonra. Alkotási folyamatában segítségére voltak a képeslapok színezett darabjai, 1-1 karizmatikus kortárs művész alkotásának másolata majd tovább gondolása. Csontváry belső mosollyal alkotott, gyorsan és pontosan; az adott és megfestett látvány kiinduló világától önmaga is megszédült. A festői anyaghasználat nem tett lehetővé túl sok javítást vagy pentimentót a képeken, a gyorsan kötő „stukkó” szerű színezett felület egyfajta impresszionisztikus alkotási módszert tesz lehetővé, melyet sokan azonosítottak a NAPÚT jelentésével. Csontváry mag az egyetemes művészettörténet, festői eszközeivel és témáinak ösztönös választásával maga lett a kezdet és a vég.